That's It

Soha nem voltam nagy Gakuryu Ishii rajongó, sőt egyetlen filmje ami tetszett az a Isn't Anyone Alive? volt, igaz ez hatalmas kedvenc. És ez egy darabig így is marad, hisz baromira untam ezt a filmjét is. Japán Punk zene igazi tökös hangulatot ad a filmnek, ehhez hozzátesz még az is, hogy a film fele fekete-fehérben játszódik, egyedi kamerabeállításokkal, így remek atmoszférája van a filmnek. De ennyi nem elég. Történet zavaros, már-már érthetetlen, sőt inkább semmi értelme nincs. Daikoku gengszterektől megszerez egy bizonyos merevlemezt, amin adatok találhatóak meg prostituáltakról, hajléktalanokról, otthonról megszököttekről. Elrejti a lemezt, ám őt megtalálják, megkínozzák, majd egy régi "szerelmével", aki prostituált együtt szöknek meg, és kitervelik, hogy megölik a banda vezért. Semmi az ég adta világon nem történik a filmben. Rohanás, ordítozás, kínzás, veszekedés, és kész. Voltak benne jó párbeszédek, és nem mondom a színészi alakítások is a helyén voltak, főleg Mizuno Erina játszott hatalmasat, de olyan dög unalmas volt az egész film, hogy a néhol fülsiketítő punk zene ellenére is sikerült bealudnom pár perc erejéig. Az utolsó 20 perc, a leszámolás, és a film vége pedig nagyon nem kellett volna, az egészben ez volt a legrosszabb, mintha egy a 2000-es évek elején készült alacsony költségvetésű filmet láttam volna, még a megvalósítás, a vágások is azt idézték. 80 perces játékidő sokat segített volna az egészen, de így nagyon zavaros, unalmas film lett belőle.

Rendező: Gakuryu Ishii

Szerintem: 5/10

The Virgin Psychics

Sion Sonotól a Why Dont You Play in Hell óta nem láttam egy filmjét sem, valahogy mindig a Tokyo Tribe és a Shinjuku Swan került elém, amik tipikus yakuzás, gengszteres filmek, amitől egy jó ideje már sírva menekülök. De ezek után jól teszem ha bepótlom a maradék filmet, amit nem láttam tőle, mert bizony ez a darab valami kurva jó volt! Sztori első olvasatra egy nagy baromság, sőt megnézve is, de szerintem baromira működik, és vicces is! Főszereplőnket alakító Sometani Shota egy éjszaka önkielégítést végez, ám eközben egy furcsa fény ragyogja be a várost. Másnap felébredve azt veszi észre, hogy más emberek gondolataiban tud olvasni. A film előrehaladtával, más szuperképességgel megáldott karakter is csatlakozik hozzá. Miközben a várost egy gonosz árny veszi körbe, és a föld legerotikusabb helyszínévé válik. A filmnek mindenképpen nagy erénye, hogy Japán legszexibb női egyedeit válogatták össze a filmhez, mégpedig úgy, hogy a színészi játék hiánya semmiképpen se lehessen észrevenni. És azt kell mondanom, ez sikerült is! Lehet hogy csak a gyönyörű lábak, pofikák, rövid szoknyák, és hatalmas mellek vonták el a figyelmem, de ténylegesen nem éreztem azt, hogy modellek, utcáról összeszedett emberek szerepelnének benne, teljesen helyén volt mindenki, már amennyit a szerepe megkívánt. Sometani Shota itt is hozta a szokásos jó alakítását, őt nem kell félteni, Kagurazaka Megumi pedig mint a többi filmjében, itt is a mellével hódított, bár nehezen, hisz akadt vetélytársa bőven. Aki meztelenkedésre számít, annak csalódnia kell, ám ilyen perverz filmet már rég láttam, pozitív értelemben. Ez mellett még a történet adagolása is remek, ahogyan a rendezés is tökéletes. Kicsit furcsa párosítás, de én totál úgy éreztem, mintha egy családi filmbe bújtatott erotikus filmet néztem volna. A vége is egy teljesen idilli hangulatot áraszt magából. Mindenképpen ajánlott a megtekintése, rég láttam ennyire jó Japán filmet, főleg olyat ami ennyire egybe van, és nem esik szét. Talán egy kicsit rövidebb is lehetett volna.

Rendező: Sion Sono

Szerintem: 9/10

The Piper

A koreai háború után egy titokzatos férfi és fia Seoul felé tartanak, az ottani csoda doktorhoz, aki mindenfajta betegséget meg tud gyógyítana, így talán a gyerek tuberkulózisát is. Az ételre, szállásra valót a férfi fuvola előadásaiból kalapolja össze, vagy éppen egy rászoruló falun segít. A céljukhoz közel érve mindenük elfogy, így kénytelenek megállni egy furcsa faluban, ahol eleinte nem szívesen fogadják őket. De mivel nagy gondba vannak, ugyanis patkányok lepik el az egész helyet, így kénytelenek megbízni a jöttmentben, aki megoldást ígér a problémájukra. Azonban ez a falu fejesének és fiának egyáltalán nem tetszik. Túlságosan nagy hülyeséget nem akarok írni, de ennek a filmnek tök olyan a hangulata, mintha egy népmesét néznék, némi horrorisztikus elemekkel vegyítve, belecsempészve némi fekete humort. A film legnagyobb hibája, hogy súlytalan. Tök jó lehetőségek voltak benne, de az egészből csak egy szimpla, kiszámítható harmadrangú thriller kerekedik ki. Jobb lett volna, ha több misztikumot raktak volna bele, az első felében jobban rámehettek volna arra, hogy vajon a falusiaknak vagy az idegennek vannak sötét titkaik, de erre bőven rácáfol a második fele, ami egy kicsit bosszú filmbe megy át, némi gusztustalankodással, ami egyáltalán nem megrázó, mint ahogy azt sokan írják. Ryoo Seung-Ryon egy tipikus egyszerű koreai embert alakít, mindenkinek megalázkodik, a folyamatos röhögésével inkább idegesítő, mintsem vicces, szimpatikus hülye karakter. Bár mondjuk ő a tipikus Bill Murray féle színész, aki csak saját magát tudja alakítani.  Chun Woo-Hee továbbra is az egyik kedvenc koreai színésznőm, itt is megmutatja hogy miért, bár már láttam tőle komolyabb alakítást is. Aki még megemlíthető, Lee Sung-Min, bár ő a Misaeng óta nekem örökké Oh Sang-Sik marad, és itt is a kissé szarkasztikus, mogorva, kissé kétszínű karaktert hozza. Amiért mégis elmondható a filmről, hogy tetszett, az népmesés hangulat, zenék, eleinte lassan folyó történet, ami végett fenn tartotta bennem azt, hogy na itt még talán lesz valami érzést, valamint a műfajban ennél azért van bőven rosszabb is. Sovány vigasz, de ennek a megtekintését legalább nem bántam meg.

Rendező: Kim Gwang-Tae

Szerintem: 6/10

Right Now, Wrong Then

Bár már a legtöbb Hong Sang-Soo filmet láttam, és mindig megfogadom, hogy oké, nincs értelme tovább nézni a filmjeit, de állandóan olyan hangulatba ránt engem az aktuális darabja, hogy mindig elérek egy olyan állapotba, mikor vágyok arra, hogy tönkre ment emberek beszélgetéseit hallgassam, némi részeg kocsmai jelenettel, és hosszú csöndes sétákkal. Nagyon jó kritikát kapott a film, így úgy gondoltam egye fene, bevállalom, egy hűvösebb estére, forró teával mindig jó jön egy Hong Sang-Soo film. Nos, tévedtem, ez nagyon rosszul sült el. A legnagyobb problémám, hogy a legsablonosabb filmjét hozta ezzel a rendező. Hidegben a két főszereplő találkozik, párbeszédbe elegyednek, elmennek egy kávézóba, majd betérnek egy kocsmába, később néhány régi barát is bejön a képbe, majd hóesés közepette szétválnak, és semmi nem lesz a kapcsolatukból. Ezt még azt is tetézi, hogy két 1 órás részre van bontva a film, Right Then és a Wrong Then. Mindkettőben ugyanazok a főszereplők, ugyanazok a helyszínek, sőt még a jelenetek is, annyi különbséggel, hogy az első részben egyáltalán nem őszinték egymással, míg a második részben elárulják egymásnak a titkaikat és bizony komolyan kiállnak az érveik mellett. Az egész film nagyjából erre épül, és ez ami tönkre is teszi. Semmi feszültség, semmilyen mély gondolatok,  mintha ugyanazt az 1 órás filmet nézném meg még egyszer, annyi különbséggel, hogy a férfi bevall néhány dolgot magáról, míg a csaj egy kicsit magabiztosabb. De lényegében tök ugyanaz. Nem tudom a nyugati sajtó miért kapta fel ennyire ezt a filmet, esetleg a Golden Leopard díj végett, de abszolút nem ez miatt a film végett kellene szóba kerülni a rendező nevének. Számomra simán a leggyengébb filmje. Jung Jae-Young nagyjából semmit nem alakít, egy tök átlagos, jellemtelen karakter, aki folyton zavarban van, illetve van neki egy részeg jelenete. Kim Min-Hee pedig mocskosul idegesítő, szende kislányt alakít, így 34 évesen, vékonyka hangon, szégyellősen megszólalva, ráadásul én speciál el sem hittem neki, hogy ő egy introvertált, magányos személyiség, aki az anyjával él. Azt hiszem itt vetek véget a Hong Sang-Soo filmeknek, továbbra már baromira nem vagyok kíváncsi a filmjeire.

Rendező: Hong Sang-Soo

Szerintem: 4/10