Dreams for Sale

Régóta görgettem magam előtt ezt a filmet, hisz olyan sok jót hallottam róla, Matsu Takakot imádom, de Abe Sadaoval egyszerűen nem tudok megbékélni. Mindenütt ugyanazt a hajlongó, kedves szerencsétlen idiótát alakítja, amilyen szerintem a valóságban is lehet, ez számomra nagyon irritáló. Tökéletesen ugyanezt a karaktert hozza itt is, azzal a kivétellel hogy itt rendesen megutáltassa magát a nézővel, igazi csapnivaló rohadék lesz. Legalábbis az én szemszögemből, ugyanis másoktól semmi ilyet nem olvastam. Egy házaspár vidáman éldegél, amolyan igazi álom házaspár, már csak a gyerek hiányzik, ám ez a idill egészen addig tart míg éttermük leég, adósságba keverik magukat, és teljesen széthullanak, ráadásul a férj még félre is lép, amit természetesen az asszony azonnal észre vesz. És innen jön a képbe az a ötlet, hogy a kalácsképű, kissé pocakos Abe Sadao hímringyónak áll. Ezzel egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Ez az alak felszedi a nőket, kihasználja őket, majd lelép a pénzzel? Teljesen abszurd, még a japánoktól is. Valahogy nekem ez a ötlet, hogy az asszony is beleegyezik a dologba nagyon nem tetszett. Még ha valami amerikai lakókocsi parkból szalajtott narkósok lennének, akkor elhinném, de két ilyen emberről aligha, ráadásul Abe Sadao karaktere a végletekig elmegy a pénzért, gusztustalan egy karakterré válik. Ami viszont nagyon tetszett az a több kisebb történetek egymásba fűzése. Meg egyébként is érdekes karakterekkel futunk össze, akiknek a problémájuk, élethelyzetük végig fenn tartsa az érdeklődést, az amúgy néhányszor eléggé unalomba fulladó filmben. Ez végett mindenképpen Abe Sadao szürreális karakterét tenném felelőssé. Egyszer nézhető darab.

Rendező: Nishikawa Miwa

Szerintem: 7/10

Great Teacher Onizuka

GTO azon kevés animék közé tartozik, amit imádtam! Nem jellemző rám, hogy túlságosan oda lennék a vígjáték műfajért, de ennek ellenére hangosan tudtam rajta nevetni, és imádtam minden egyes részt, még úgy is hogy meglepően sok, 43 epizód készült belőle. Egészen mostanáig távol tartottam magam az összes live action, sorozattól, bármiféle feldolgozástól. És ilyenkor jövök rá, hogy meg kellene tartanom a jó szokásom, ami anno jó volt, azt nem kellene elrontani egy ilyen szörnyű élménnyel. Annyiban meglepő a dolog, hogy egy évben jött ki az anime és a film is. Ehhez képest baromira nem tudták tartani sem a színvonalat, sem a mangához nem tudtak hűek maradni. Karakterek mind rendkívül módon elnagyoltak, amolyan Takashi Miike féle rosszarcú diákok, Onizukával az élen. Az animében egy szerethető idióta volt, viszont itt nyomja a süket dumát az élet nagy igazságairól, egy röhejes gengszter tanár, mindenkit meg akar leckéztetni, és bármennyire is nagy hülyeséget csinál, a végén úgyis kiderül, hogy neki volt igaza. Sztori is nagyjából ehhez a kliséhez köthető, megérkezik egy falu iskolájába tanárhelyettesként, mindenki elszörnyülködik a megjelenésén, hogy hogyan bánik a diákokkal, tanárok ellensége lesz, hogy majd aztán a végén minden jóra forduljon és istenként tiszteljék a tanár urat. Tanaka Renat imádom, de itt valami csapnivalóan színészkedik, ráadásul a karaktere is elviselhetetlen, nem is nagyon emlékszem volt-e olyan film amiben nem kedveltem őt, nahát ez mindenképpen az. Ami mondjuk enyhíti, hogy ez egy szimpla alacsony költségvetésű tv film, doramák szintjén, ráadásul az első munkái között van. A film nagyon nem ajánlós!

Rendező: Suzuki Masayuki

Szerintem: 3/10

Strobe Edge

Tipikus japán tinédzserdráma, egy a sok közül, nem több. Kizárólag Arimura Kasumi végett tekintettem meg, amit így utólag végleg megbántam, nem csak azért mert egy teljes mértékben középszerű filmről van szó, hanem Arimura semmit nem alakít. Ha kell aranyosan mosolyog, ha kell potyognak a könnyei, mindezt ugyanazzal a faarccal. Így a Fyling Colors és a The Town Where Only I Am Missing után hatalmas csalódás. Bár igaz, hogy ezekben a filmekben is kitűnt, hogy nem egy színészi tehetség, de jól mutatott a vásznon, öröm volt nézni. Ehhez képest itt full semmilyen. Ahogy maga a film is. Egy cukormázas köd lengi az egészet körbe, ami végett nem lehet komolyan venni egy jelenetet sem, még ha dráma megy akkor sem. Valamint nagyon szép a fényképezés, ugyanakkor nagyon mű, kissé olyan érzésem volt mintha egy Japán sorozatot néztem volna. Sztori egy szerelmi háromszöget fed le, de ilyen banálisan már rég láttam tálalva. Főszereplőnk szerelmes az elérhetetlen csávóba, akit nagy nehézségek árán megszerez magának, ám mikor a csóka szerelmet vall, akkor totál érthetetlen okból a lány visszakozik, és elkezdi játszani a végig sértett elérhetetlen szűzies lánykát. Ennek fejében a képbe jön még egy harmadik személy, Yamada Yuki, aki úgy néz ki mintha a Marsról szalajtották volna, és nyomja a cool, ám szerencsétlen csávó maszlagot. Borzalmas! Az egész filmet csak a hangulat menti meg, illetve ha lány vagy és tinédzser, talán még tetszeni is fog. Rendezőre nyugodtan rá lehet kattintani, és megnézni hogy milyen durva jó filmeket készített. De ezt hogy?

Rendező: Hiroki Ryuichi

Szerintem: 4/10