Régóta görgettem magam előtt ezt a filmet, hisz olyan sok jót hallottam róla, Matsu Takakot imádom, de Abe Sadaoval egyszerűen nem tudok megbékélni. Mindenütt ugyanazt a hajlongó, kedves szerencsétlen idiótát alakítja, amilyen szerintem a valóságban is lehet, ez számomra nagyon irritáló. Tökéletesen ugyanezt a karaktert hozza itt is, azzal a kivétellel hogy itt rendesen megutáltassa magát a nézővel, igazi csapnivaló rohadék lesz. Legalábbis az én szemszögemből, ugyanis másoktól semmi ilyet nem olvastam. Egy házaspár vidáman éldegél, amolyan igazi álom házaspár, már csak a gyerek hiányzik, ám ez a idill egészen addig tart míg éttermük leég, adósságba keverik magukat, és teljesen széthullanak, ráadásul a férj még félre is lép, amit természetesen az asszony azonnal észre vesz. És innen jön a képbe az a ötlet, hogy a kalácsképű, kissé pocakos Abe Sadao hímringyónak áll. Ezzel egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Ez az alak felszedi a nőket, kihasználja őket, majd lelép a pénzzel? Teljesen abszurd, még a japánoktól is. Valahogy nekem ez a ötlet, hogy az asszony is beleegyezik a dologba nagyon nem tetszett. Még ha valami amerikai lakókocsi parkból szalajtott narkósok lennének, akkor elhinném, de két ilyen emberről aligha, ráadásul Abe Sadao karaktere a végletekig elmegy a pénzért, gusztustalan egy karakterré válik. Ami viszont nagyon tetszett az a több kisebb történetek egymásba fűzése. Meg egyébként is érdekes karakterekkel futunk össze, akiknek a problémájuk, élethelyzetük végig fenn tartsa az érdeklődést, az amúgy néhányszor eléggé unalomba fulladó filmben. Ez végett mindenképpen Abe Sadao szürreális karakterét tenném felelőssé. Egyszer nézhető darab.
Rendező: Nishikawa Miwa
Szerintem: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése